Azt hittem, csak hazamegyek. Fáradt, az idegesség végén, olyan nap, amikor csak fejhallgatót akarsz felvenni, elszigetelni magad, és már nem lépsz kapcsolatba senkivel. Nem volt jele arra, hogy ez a repülés belső fordulóponttá válna. És mégis, szó nélkül, közvetlen csere nélkül, egy diszkrét jelenlét megtörte a bizonyosságaimat, és arra kényszerített, hogy másképp nézzek a világra.
Egy átlagos utazás, egy zárt lelki állapot

Aznap teljesen kimerültem. Mentálisan, fizikailag, érzelmileg is. A repülőn határozott szándékkal foglaltam helyet: csak magamra gondolok, csak magamra. Bosszantott a tömeg, a várakozás, a zajok. Azt akartam, hogy az út gyorsan, könnyedén haladjon, kérdőség nélkül. A kényelem lett az egyetlen prioritásom, és semmi rosszat nem láttam benne.